A több ezer éves temetkezési dombok, a kunhalmok (kurgánok) - akárcsak a gémeskutak, pásztorszállások vagy tanyák – az alföldi táj jellegzetes elemei, nélkülük elképzelhetetlen lenne például egy hortobágyi tájkép.

Első pillantásra csak kisebb domboknak tűnnek, valójában azonban több ezer éves, ember alkotta temetkezési helyek, amelyek közül sok egyidős az egyiptomi piramisokkal. A kunhalmok nemcsak régészeti szempontból különlegesek, napjainkban is fontos kulturális értéket képviselnek a helyi közösségek számára. Ezt jól mutatja, hogy az évszázadok során templomok, keresztek, emlékhelyek épültek rájuk, és számos történelmi esemény helyszínei voltak.

A gyeppel borított halmok kis méretük ellenére gyakran egy teljes ökoszisztémát őriznek. Olyan növényfajok élnek rajtuk, amelyek több ezer évvel ezelőtt még gyakoriak voltak az Alföldön, mára azonban sokuk megritkult vagy védetté vált. A halmok természetvédelmi jelentősége különösen azokban a tájakban nagy, ahol az egykori végtelen füves puszták helyét mára szántóföldek vették át. Ilyen helyeken az eredeti élővilág utolsó menedékei gyakran éppen a kunhalmok.

A podcastban többek között arról beszélgetünk, hogy kik és miért építették ezeket a halmokat, minek köszönhető rendkívüli fajgazdagságuk, hogyan lehetséges, hogy néhány méteres sétával két biom – a sztyepp és az erdőssztyepp – növényzetével is találkozhatunk a halmokon, miben hasonlítanak a mezőgazdasági tájban álló halmok az óceáni szigetekhez, mi a kapcsolat Darwin kormoránjai és a sztyeppi növények magterjedése között, valamint mit tehetünk azért, hogy ezeket a különleges építményeket és az általuk őrzött élővilágot a jövő generációi számára is megőrizzük.

A podcast résztvevői:

Deák Balázs, az MTA doktora, tudományos tanácsadó - HUN-REN Ökológiai és Botanikai Intézet, Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport

Takács Ádám - szerkesztő, riporter

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont podcastjának új epizódja azt mutatja be, hogyan egyeztethető össze a gyepek kaszálása az ízeltlábú-közösségek sokféleségének megőrzésével. A kutatók ennek érdekében a kaszáláskor érintetlenül hagyott, jellemzően 5–6 méter széles búvó- vagy hagyássávok természetvédelmi szerepét vizsgálják.

A magasabb növényzet táplálkozó- és menedékhelyet kínál az állatoknak, segíti a növények szaporodását, valamint hűvösebb és nedvesebb mikroklímát őriz meg. Ez azért lényeges, mert a kaszálást követő rendsodrás és bálázás rövid időn belül többször is megzavarja a gyep élővilágát, elpusztítja jelentős részüket. A búvósávok túlélőzónaként működhetnek, ahonnan az ízeltlábúak később újra benépesíthetik a lekaszált területeket. A növényzeten élő és növényekkel táplálkozó ízeltlábúak mennyisége ezekben a sávokban akár többszöröse is lehet a kaszált részeken mérhetőnek. A kutatók fűhálózással vizsgálják a növényzeten élő, talajcsapdákkal pedig a talajszinten mozgó állatokat.

A terepi megfigyelések már látványos különbségeket mutatnak, megbízható tudományos következtetések azonban csak a minták laboratóriumi feldolgozása és a fajok meghatározása után vonhatók le. Az eredmények konkrét segítséget adhatnak a természetvédelmi szempontokat érvényesítő gyepkezelési módszerek kialakításához. A szemlélet a kertekben is alkalmazható: már kisebb, nyíratlan növényfoltok meghagyása is sokat jelenthet a helyi élővilág számára. A kutatás arra is rávilágít, hogy egy egyszerűnek tűnő beavatkozás nemcsak egész életközösségek fennmaradását segítheti, hanem akár korábban ismeretlen fajok felfedezéséhez is vezethet.

A podcast résztvevői:

dr. Gallé Róbert – a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Táj- és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa

Takács Ádám – szerkesztő, riporter

Az ÖKé! podcast új epizódja a közösségi tudományról, vagyis a citizen science-ről szól.

A közösségi tudomány lényege, hogy nemcsak kutatók, hanem önkéntesek, természetjárók, kerttulajdonosok, horgászok vagy akár alkalmi érdeklődők is hozzájárulhatnak a tudományos munkához. A kutatók számára ez azért különösen értékes, mert olyan helyekről is érkezhetnek adatok, ahová szakmai kapacitás hiányában nehéz lenne eljutni. Ugyanakkor az ilyen adatok felhasználása körültekintést igényel, hiszen kezelni kell az adatgyűjtési torzításokat és biztosítani kell a megfigyelések validálását.

A beszélgetés több olyan projektet is említ a HUN-REN Ökológiai Kutatóközponton belül, köztük a Szúnyogmonitor (szunyogmonitor,hu), a Kullancsfigyelő (kullancsfigyelo.hu), a Hódtérkép (hodterkep.hu), az Én kistavam (mypond.hu), a Vadvirágos kertem (vadviragoskertm.hu) és a Tudós Horgász (tudoshorgasz.hu) kezdeményezéseket amelyekhez bárki kapcsolódhat egy mobiltelefon segítségével.

Kiemelt figyelmet kap az Élő Magyarország program, amely az ország adathiányos, de természetközeli területeinek élővilágát szeretné jobban feltérképezni. A programban az önkéntesek az iNaturalist alkalmazással tölthetnek fel fényképes vagy hangalapú megfigyeléseket.

A podcastból kiderül, hogy akár néhány terepi felmérés is jelentősen javíthatja egy-egy kevéssé ismert terület fajainak ismertségét. Az epizód fő üzenete, hogy minden egyes megfigyelés számít: a közösségi tudomány egyszerre segíti a kutatást, közelebb hozza az embereket a természethez, és lehetőséget ad arra, hogy bárki tegyen valamit az élővilág jobb megismeréséért.

A beszélgetésben Vásárhelyi Zsóka és Szabolcs Márton, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói mutatják be, hogyan kapcsolódhatnak be civilek az ökológiai adatgyűjtésekbe.

A podcast résztvevői:

Dr. Vásárhelyi Zsóka, tudományos munkatárs – HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, HUN-REN Ökológiai és Botanikai Intézet, Evolúciós Ökológiai Kutatócsoport

Dr. Szabolcs Márton, tudományos munkatárs – HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, HUN-REN Vízi Ökológiai Intézet, Konzervációökológiai Kutatócsoport

Takács Ádám – szerkesztő, riporter