Magyarország tájaihoz hozzátartoznak a száraz-gyepi domináns fűfajaink, mint a homoki árvalányhaj és a magyar csenkesz. Az erős napot és a kevés vizet jól bírják, ezért kifejezetten aszott, meleg helyekre ajánlják őket…. Legalábbis eddig ez volt az általános ismeret hazánk e két régi, őshonos növényéről.

Az elmúlt nyarainkra jellemző forróságot viszont már ők sem bírják, pedig ezek az endemikus élőhelyű, fajokban gazdag gyepek hosszú ideje, több tízezer éve jelen vannak hazánk szárazabb vidékein. Az árvalányhaj a népi kultúránk részeként is megjelenik versekben, népdalokban, viseletben, mely tömeges virágzásakor – mikor a szél fújta – a tenger hullámzásához hasonlított.

A Kiskunsági Nemzeti Park buckavidékén, Fülöpházán van egy homoki gyepterület, amely az 1990-es évektől a 2010-es évekig folyamatosan regenerálódott, bármilyen időjárási kitettség érte. Ezt a folyamatot kezdte 2000-ben tanulmányozni Dr. Csercserits Anikó kutatócsoportja egy monitoring programmal, amely 2023-ban megdöbbentő eredményre jutott.

A podcast felfedi számunkra kutatásaik eredményét, így végig követhetjük gondolatban a kiskunsági magyar táj sajnálatos átalakulását. Megtudhatjuk, hogy miért lenne fontos megőrizni az őshonos növényzetet olyan élőhelyek helyreállításával, amelyek hosszú távon stabilak és ellenállóak. Miután a kutató munkájában mindig keresi a megoldást a problémákra, így az is kiderül, milyen természetvédelmi kezeléseket javasol, amelyek meghozhatják a kívánt eredményeket.

A podcast résztvevői:

Dr. Csecserits Anikó, tudományos munkatárs – HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, Durvaléptékű Vegetációökológiai Kutatócsoport

Takács Ádám – szerkesztő, riporter

Több fajcsoport kapcsán vizsgáljuk az eurázsiai hód tájátalakításának (gátépítésének és szelektív rágásának) hatásait.

Kutatásaink egy része Kelet-Pest megyében, a Tápió-vidéken zajlik. Ebben a térségben a hódok jelentősen átalakították a vízfolyásokat, tulajdonképpen a szabályozások, lecsapolások előtti állapotokat állították helyre, egyes területeken több hektár kiterjedésű vizesélőhelyeket hozva létre. Mivel az Alsó- és Felső-Tápió árterén nagyrészt kaszálók és legelők találhatók, ezért a hódok tevékenysége viszonylag szabadon érvényesülhet, a természet-ember konfliktusok a legtöbb helyen hatékonyan kezelhetők.

A hódok kedvező hatást gyakorolnak a Tápió-vidék vízgazdálkodására, a víz a tájban nagyobb területeken jelenik meg és tovább megmarad, mint a hódok érkezése előtt, a gátrendszerek pedig fékezhetik a villámárvizeket. A hódok tevékenysége révén létrejött mocsarak táji szinten jelentős élő- és szaporodóhelyet biztosítanak a kétéltűek és vízhez kötődő madárfajok számára.

Az éghajlatváltozás eredményeként azonban a korábban állandó vízfolyások kiszáradóvá válnak. A hódgátak felett a kritikus, nyári hónapokban menedékek jöhetnek létre a vízhez kötődő fajoknak. Az olyan száraz években azonban, mint a 2025-ös, ezek az utolsó menedékek is eltűnhetnek. December folyamán a Felső-Tápió kiszáradt medrében eredtünk a hódok nyomába.

A podcast beszélgető partnerei:

Dr. Juhász Erika, tudományos munkatárs - HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, a Hagyományos Ökológiai Tudás Kutatócsoport tagja

Takács Ádám – szerkesztő, riporter

Az élőlények állítólag “földön-vízben-levegőben” élnek. Ez nemcsak hogy elcsépelt közhely, de ráadásul roppant félrevezető is egyben. Hiszen a legtöbb élőlény nem e három közegben, hanem más élőlények testében, esetleg éppen az emberek testében él.

Egy részük mutualista partnerként él bennünk, támogatva hosszú és egészséges életünket, más részük csak enyhén károsít és szinte tünetmentes, megint más részük közvetlenül az életünkre tör. Több régi, híres, nagy tudós fertőzésektől mentes világot ígért nekünk, ámde csalódnunk kellett az ígéreteikben: valójában fertőző mikrobákkal, férgekkel, tetvekkel és vérszívókkal kell e tüneményesen szép bolygón megosztoznunk. Mindez számos kérdést vet fel. Mitől függ, hogy fertőzéseink barátságos partnerként vagy gyilkos kórokozóként viszonyulnak hozzánk? Miért táplálja a lépfene baktérium a félsivatagban zöldellő fűcsomókat? Miért lehetett előnyös egykor a gyermekkori fejtetvesség, és ma már miért nem az? Hogyan veszett oda Bonaparte Napóleon serege, melyet himlő ellen már részben vakcináztak? Ez is evolúció és ökológia, csak ez nagyon ragályos.

A podcast résztvevői:

Rózsa Lajos, az MTA doktora – a HUN-REN Evolúciókutató Intézet tudományos munkatársa, a Járványökológiai Kutatócsoport tagja

Takács Ádám – szerkesztő-riporter