Több kutatás igazolta már, hogy az Ivermectin hatóanyagú féreghajtószerek kijutnak a legelő állatok trágyájával és akár 40 napig benen maradhatnak, mert addig tart a lebomlási idejük. A gyepekre kijutva a trágyakupacok odavonzzák a különböző hasznos, lebontó ízeltlábúakat, köztük a ganajtúrókat, így az Ivermectin miatt a ganajtúrók petéi és lárvái elpusztulnak. Miután a szaporulatuk megszűnik – vagy jelentősen lecsökken –, hosszú távon a legelő területekről eltűnnek ezek a ganajtúró fajok.

Hogy miért fontosak és milyen jelentősége van a ganajtúró féléknek, akik a legelők kis hősei? Erről, és a szikes gyepek élővilágáról mesél következő podcastunkban Tóth Máté, ökológiai szakértő, aki betekintést nyújt a LIFE for BUGS and BIRDS projektbe is, amely a pannon löszpusztagyepek és szikes mocsarak természetvédelmi helyzetének javítását tűzte ki célul.

A programban részt vevő kutatók a Kiskunsági Nemzeti Park Miklapuszta nevű tájegységében dolgoznak a gyepi növény és állatvilág fennmaradásáért. A természetvédelmi kezelések többek között olyan endemikus fajokat is segítenek, mint a kisfészkű aszat vagy a pusztai gyalogcincér. Mindemellett a rovarbarát legeltetés módszereit is vizsgálják és népszerűsítik a legelők és az ott élő rovarvilág védelme érdekében. A projekt egyik legnagyobb sikere, hogy húsz év után újra legelő állatok járják Miklapuszta szikeseit.

A podcast résztvevői:

Tóth Máté, ökológiai szakértő, projekt népszerűsítésért felelős koordinátor - a HUN-REN Vízi Ökológiai Intézet, Konzervációökológiai Kutatócsoportjának munkatársa

Takács Ádám – szerkesztő, riporter

Vajon miért lehet különösen izgalmas egy olyan kisvíz vagy tócsa, amely az év egy részében teljesen kiszárad?

Az időszakos vizek első pillantásra jelentéktelennek tűnhetnek, valójában azonban rendkívül különleges élővilágnak adnak otthont, és fontos színterei az ökológiai és evolúciós folyamatoknak. Kiszáradásuk a működésük természetes része, sőt éppen ez teszi őket egyedivé. A klímaváltozás hatására azonban sok ilyen élőhely már nemcsak időszakosan szárad ki, hanem tartósan eltűnhet a tájból. Mi történik akkor, ha ezek a kis vizek többé nem töltődnek fel? Miért fontosak az apaji bombatölcsérek, és hogyan működnek élőhely-hálózatként a vízi közösségek számára?

A podcast beszélgetésből az is kiderül, hogyan segítheti a Magyar Kísérletes Tóhálózat nevű szabadtéri kísérletrendszer annak megértését, hogy a felmelegedés és kiszáradás miként alakítja át a sekély vizek élővilágát. A kutatás mesterséges tavacskáiban valósághoz közeli körülmények között lehet vizsgálni, hogy mi történik a vízi élővilággal a klímaváltozás hatására.

Az ÖKÉ! podcast új epizódjában Vad Csaba vízi ökológussal beszélgetünk az időszakos vizek biodiverzitásáról, sérülékenységéről és arról, hogy miért érdemes komolyan venni ezeket az apró, mégis különleges élőhelyeket.

A podcast résztvevői:

Vad Csaba PhD, tudományos főmunkatárs - Vízi Ökológiai Intézet, a Plankton-Ökológia és Táplálékhálózatok Kutatócsoport vezetője

Takács Ádám – szerkesztő, riporter

A rákbetegség evolúciós vonatkozásait kutatja Dr. Boross Gábor Zoltán biológus kutató munkatársaival Budapesten, az Evolúciótudományi Intézetben. De hogyan kell ezt a kutatási folyamatot elképzelni?

A rák kialakulásakor egymást érik az evolúcióbiológia területéhez tartozó, adaptív (alkalmazkodó) történések. Egy tumor kialakulásakor egészséges sejtek mutációk révén osztódni kezdenek, így egy olyan populációt, csoportot alkotnak, amiben az egyes sejtek egymással evolúciós versenyt futnak. Ez a verseny nagyon hasonló ahhoz, ahogyan a gepárdok populációja évmilliók során egyre gyorsabb lesz, vagy egy növényfaj egyre szárazságtűrőbbé válik.

Később, ha egy tumort gyógyszeres kezelésnek vetnek alá, újabb adaptáció veszi kezdetét, amelyben - hasonlóan a baktériumokban kialakuló antibiotikum rezisztenciához - a rákos sejtek egy csoportja ellenállóvá válhat a terápiával szemben.

Dr. Boross Gábor Zoltán kollégáival kutatásaik során ezeket a folyamatokat próbálják jobban megérteni, melyhez a manapság igen népszerű CRISPR genommérnöki technikával hoznak létre mutációkat sejtekben, mellyel rákos növekedést indukálnak, a sejtek életútját pedig úgynevezett DNS vonalkódokkal követik. Munkájuk végső célja, hogy ezeknek az evolúciós folyamatoknak a jobb megértése által a daganatos megbetegedések hatékonyabb kezelését érjék el.

A podcast résztvevői:

Boross Gábor Zoltán – HUN-REN Evolúciótudományi Intézet, a Nagy Evolúciós Átmenetek Kutatócsoport tudományos főmunkatársa

Takács Ádám – szerkesztő-riporter