Több fajcsoport kapcsán vizsgáljuk az eurázsiai hód tájátalakításának (gátépítésének és szelektív rágásának) hatásait.

Kutatásaink egy része Kelet-Pest megyében, a Tápió-vidéken zajlik. Ebben a térségben a hódok jelentősen átalakították a vízfolyásokat, tulajdonképpen a szabályozások, lecsapolások előtti állapotokat állították helyre, egyes területeken több hektár kiterjedésű vizesélőhelyeket hozva létre. Mivel az Alsó- és Felső-Tápió árterén nagyrészt kaszálók és legelők találhatók, ezért a hódok tevékenysége viszonylag szabadon érvényesülhet, a természet-ember konfliktusok a legtöbb helyen hatékonyan kezelhetők.

A hódok kedvező hatást gyakorolnak a Tápió-vidék vízgazdálkodására, a víz a tájban nagyobb területeken jelenik meg és tovább megmarad, mint a hódok érkezése előtt, a gátrendszerek pedig fékezhetik a villámárvizeket. A hódok tevékenysége révén létrejött mocsarak táji szinten jelentős élő- és szaporodóhelyet biztosítanak a kétéltűek és vízhez kötődő madárfajok számára.

Az éghajlatváltozás eredményeként azonban a korábban állandó vízfolyások kiszáradóvá válnak. A hódgátak felett a kritikus, nyári hónapokban menedékek jöhetnek létre a vízhez kötődő fajoknak. Az olyan száraz években azonban, mint a 2025-ös, ezek az utolsó menedékek is eltűnhetnek. December folyamán a Felső-Tápió kiszáradt medrében eredtünk a hódok nyomába.

A podcast beszélgető partnerei:

Dr. Juhász Erika, tudományos munkatárs - HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, a Hagyományos Ökológiai Tudás Kutatócsoport tagja

Takács Ádám – szerkesztő, riporter