Több kutatás igazolta már, hogy az Ivermectin hatóanyagú féreghajtószerek kijutnak a legelő állatok trágyájával és akár 40 napig benen maradhatnak, mert addig tart a lebomlási idejük. A gyepekre kijutva a trágyakupacok odavonzzák a különböző hasznos, lebontó ízeltlábúakat, köztük a ganajtúrókat, így az Ivermectin miatt a ganajtúrók petéi és lárvái elpusztulnak. Miután a szaporulatuk megszűnik – vagy jelentősen lecsökken –, hosszú távon a legelő területekről eltűnnek ezek a ganajtúró fajok.

Hogy miért fontosak és milyen jelentősége van a ganajtúró féléknek, akik a legelők kis hősei? Erről, és a szikes gyepek élővilágáról mesél következő podcastunkban Tóth Máté, ökológiai szakértő, aki betekintést nyújt a LIFE for BUGS and BIRDS projektbe is, amely a pannon löszpusztagyepek és szikes mocsarak természetvédelmi helyzetének javítását tűzte ki célul.

A programban részt vevő kutatók a Kiskunsági Nemzeti Park Miklapuszta nevű tájegységében dolgoznak a gyepi növény és állatvilág fennmaradásáért. A természetvédelmi kezelések többek között olyan endemikus fajokat is segítenek, mint a kisfészkű aszat vagy a pusztai gyalogcincér. Mindemellett a rovarbarát legeltetés módszereit is vizsgálják és népszerűsítik a legelők és az ott élő rovarvilág védelme érdekében. A projekt egyik legnagyobb sikere, hogy húsz év után újra legelő állatok járják Miklapuszta szikeseit.

A podcast résztvevői:

Tóth Máté, ökológiai szakértő, projekt népszerűsítésért felelős koordinátor - a HUN-REN Vízi Ökológiai Intézet, Konzervációökológiai Kutatócsoportjának munkatársa

Takács Ádám – szerkesztő, riporter

Vajon miért lehet különösen izgalmas egy olyan kisvíz vagy tócsa, amely az év egy részében teljesen kiszárad?

Az időszakos vizek első pillantásra jelentéktelennek tűnhetnek, valójában azonban rendkívül különleges élővilágnak adnak otthont, és fontos színterei az ökológiai és evolúciós folyamatoknak. Kiszáradásuk a működésük természetes része, sőt éppen ez teszi őket egyedivé. A klímaváltozás hatására azonban sok ilyen élőhely már nemcsak időszakosan szárad ki, hanem tartósan eltűnhet a tájból. Mi történik akkor, ha ezek a kis vizek többé nem töltődnek fel? Miért fontosak az apaji bombatölcsérek, és hogyan működnek élőhely-hálózatként a vízi közösségek számára?

A podcast beszélgetésből az is kiderül, hogyan segítheti a Magyar Kísérletes Tóhálózat nevű szabadtéri kísérletrendszer annak megértését, hogy a felmelegedés és kiszáradás miként alakítja át a sekély vizek élővilágát. A kutatás mesterséges tavacskáiban valósághoz közeli körülmények között lehet vizsgálni, hogy mi történik a vízi élővilággal a klímaváltozás hatására.

Az ÖKÉ! podcast új epizódjában Vad Csaba vízi ökológussal beszélgetünk az időszakos vizek biodiverzitásáról, sérülékenységéről és arról, hogy miért érdemes komolyan venni ezeket az apró, mégis különleges élőhelyeket.

A podcast résztvevői:

Vad Csaba PhD, tudományos főmunkatárs - Vízi Ökológiai Intézet, a Plankton-Ökológia és Táplálékhálózatok Kutatócsoport vezetője

Takács Ádám – szerkesztő, riporter

A rákbetegség evolúciós vonatkozásait kutatja Dr. Boross Gábor Zoltán biológus kutató munkatársaival Budapesten, az Evolúciótudományi Intézetben. De hogyan kell ezt a kutatási folyamatot elképzelni?

A rák kialakulásakor egymást érik az evolúcióbiológia területéhez tartozó, adaptív (alkalmazkodó) történések. Egy tumor kialakulásakor egészséges sejtek mutációk révén osztódni kezdenek, így egy olyan populációt, csoportot alkotnak, amiben az egyes sejtek egymással evolúciós versenyt futnak. Ez a verseny nagyon hasonló ahhoz, ahogyan a gepárdok populációja évmilliók során egyre gyorsabb lesz, vagy egy növényfaj egyre szárazságtűrőbbé válik.

Később, ha egy tumort gyógyszeres kezelésnek vetnek alá, újabb adaptáció veszi kezdetét, amelyben - hasonlóan a baktériumokban kialakuló antibiotikum rezisztenciához - a rákos sejtek egy csoportja ellenállóvá válhat a terápiával szemben.

Dr. Boross Gábor Zoltán kollégáival kutatásaik során ezeket a folyamatokat próbálják jobban megérteni, melyhez a manapság igen népszerű CRISPR genommérnöki technikával hoznak létre mutációkat sejtekben, mellyel rákos növekedést indukálnak, a sejtek életútját pedig úgynevezett DNS vonalkódokkal követik. Munkájuk végső célja, hogy ezeknek az evolúciós folyamatoknak a jobb megértése által a daganatos megbetegedések hatékonyabb kezelését érjék el.

A podcast résztvevői:

Boross Gábor Zoltán – HUN-REN Evolúciótudományi Intézet, a Nagy Evolúciós Átmenetek Kutatócsoport tudományos főmunkatársa

Takács Ádám – szerkesztő-riporter

Mik azok az algák, és miért nélkülözhetetlenek a vizeink – és végső soron az életünk – szempontjából?

Az algák sokak számára csupán zöldes bevonatot jelentenek a víz felszínén, valójában azonban rendkívül sokszínű és alapvető szerepet betöltő élőlénycsoportot alkotnak. De mik is pontosan az algák? Hová tartoznak az élővilág rendszerében, és hogyan alakult ki ez a különleges sokféleség?

Podcastunkban betekintést nyerünk a vízi ökoszisztémák működésébe, ahol az algák kulcsszereplőként járulnak hozzá az anyagforgalomhoz és az élőhelyek fenntartásához. Megtudhatjuk, milyen ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak a felszíni édesvizek, és miért fontos a vízi ökoszisztémák működésének megértése.

Szó esik arról is, hogyan vizsgálják mindezt a hidrobiológusok, és miként segíthetik kutatásaik a vízkezelési döntések megalapozását. A beszélgetés során egy különleges terepi mintavételbe is bepillantunk a Tiszadobi Holt-Tiszán, amely ritka, stabil rétegzettségével izgalmas kutatási helyszín.

A vízminőség kérdése is előkerül: mit jelent valójában a „tiszta víz”, és hogyan lehet ezt tudományos módszerekkel vizsgálni? Végül pedig egy készülő, ismeretterjesztő algás filmről is hallhatunk, amely segíthet közelebb hozni ezt a kevéssé ismert világot a nagyközönséghez.

A podcast résztvevői:

Borics Gábor, az MTA doktora, a Vízi Ökológiai Intézet Funkcionális Algológiai Kutatócsoportjának vezetője

Takács Ádám – szerkesztő, riporter

Az ökológiai folyamatok alkotják életfeltételeink alapját. Mégis úgy tűnik, valamit elszúrtunk…

Nincs tisztább víz annál, mint amit a karsztvidékek természetes szűrőrendszerei állítanak elő. Nincs tisztább levegő annál, mint amit a növényzet megtermel, megszűr és megtisztít. És aligha van ízletesebb, mint egy hagyományos tájfajta gyümölcs.

Az ökológia nem természetvédelem – hanem tudatos természet-használat. Ha jól működtetjük az ökológiai rendszereket, biztosítani tudják számunkra a tiszta ivóvizet, a jó levegőt, a termékeny talajt és számos más létfontosságú szolgáltatást. Ha azonban sérülnek, ezek az alapvető feltételek is veszélybe kerülnek.

Miket szolgáltatnak nekünk az ökoszisztémák? Hogyan lehet ezt vizsgálni, hogyan lehet az ezzel kapcsolatos tudást beépíteni a tervezés és a fejlesztéspolitika eszköztárába?

Ezekre a kérdésekre keresi a választ podcastunk egy aktuális projekt apropóján:

„Megújuló adatokra támaszkodó, ökoszisztéma-szolgáltatás alapú zöldinfrastruktúra-fejlesztések stratégiai tervezésének megalapozása” (KEHOP_PLUSZ-3.2.2-24-2024-00002)

A podcast résztvevői: Dr. Koncz Péter, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont ökológiai szakértője, a projekt Ökoszisztéma-Szolgáltatások Munkacsoportjának vezetője.

Takács Ádám – szerkesztő-riporter

A podcast sokrétűen körbejárja, hogy az együttműködésnek miért van kiemelt szerepe az evolúció történetében.

Kooperáció alatt az élőlények olyan viselkedését, vagy működését értjük, mellyel egy másik élőlénnyel összefogva mindkettőjük rátermettségét növelik. Ám az együttműködés költséges. Ha viszont költséges, akkor a természetes szelekció miért nem tűnik el, miért nem terjednek el azok a változatok, melyek ezt a költséget nem viselik?

Mégis nagyon sok kölcsönösen előnyös együttműködő kapcsolat létezik a biológiában, az egyszerű organizmusoktól a növényeken és állatokon át, az emberig. Izgalmas kérdés tehát, hogy melyek azok a mechanizmusok, amelyek az együttműködést fenntartják, költséges tulajdonsága ellenére?

Választ kapunk arra is, hogy miért különösen nehéz kutatási terület az evolúcióbiológia, és ennek ellenére hogyan próbálják meg az evolúcióbiológusok abból a kevés nyomból megérteni, hogy mi történhetett több millió vagy akár milliárd évvel ezelőtt. Mik azok a filogenetikai vizsgálatok, amelyeket elvégezve megtudják, hogy mely tulajdonságok hajtanak egy fajt vagy családot az együttműködés irányába, vagy épp ellenkezőleg, akadályozzák meg a kooperáció kialakulását.

Az együttműködések között is rengeteg különbség van, ezért különleges példákat kapunk az állatok, növények, baktériumok közép vagy hosszú távú együttéléséről. A mikróbák világából például elképesztő kooperációról hallhatunk a kurtafarkú tintahal, és a vele szimbiózisban élő Aliivibrió fischeri mikróba kapcsolatáról.

Sok érdekességet tudhatunk meg arról is, hogy az evolúciós kooperáció hogyan függ össze az emberi társadalom, vagy az euszociális berendezkedések kialakulásával.

És végül szóba kerül az is, hogy a klímaváltozás és a többi globális probléma globális együttműködést sürgetnek, ahol minden egyednek fel kéne áldozni valamit a saját előnyéből a közösség érdekéért. Azért, hogy a Föld bolygón továbbra is elfogadható életet tudjunk élni mint emberi közösség, mert a bolygó emberi civilizáció nélkül is túl fog élni, csak az nekünk nem egy kedvező forgatókönyv.

A podcast résztvevői:

Scheuring István, az MTA doktora – a HUN-REN Evolúciókutató Intézet tudományos tanácsadója, a Kooperáció és Evolúciós Ökológia Kutatócsoport vezetője

dr. Zachar István – a HUN-REN Evolúciótudományi Intézet tudományos főmunkatársa, a Kooperáció és Evolúciós Ökológia Kutatócsoport tagja

Takács Ádám – szerkesztő-riporter

Mi az a két biológiai kulcsképesség, amelyek az emberré válásunk zálogai voltak, amelyekben az egész élővilág legjobbai vagyunk és amelyek ,,félelmetesen sikeressé" tették az emberi fajt? Hol ringott a Homo sapiens bölcsője? Miért volt kulcsszerepe egy hirtelen éghajlatváltozásnak az emberré válásunkban? Mi köze volt a húsevésnek a kultúra kialakulásához? Hogyan alakítják evolúciós folyamatok az emberi kultúrát és miként hat kölcsön a jól ismert genetikai és a kulturális evolúció? A múlt mellett a jövőn is gondolkodva: mire vezethet, illetve okozhat-e bajt az, ha az egyre fejlettebb mesterséges intelligencia egyszer csak képes lesz az evolúcióra?

A podcast résztvevői:

Szilágyi András – a HUN-REN Evolúciótudományi Intézet igazgatója, a Nagy Evolúciós Átmenetek Kutatócsoport tudományos főmunkatársa

Takács Ádám – szerkesztő-riporter

A beszélgetés a Kiskunság területén még megmaradt ősi, természetközeli homoki tölgyes erdőket mutatja be a hallgatóknak, amely azért értékes, mert nagyon kevés ilyen természetességű és jó állapotú alföldi kocsányos tölgyest láthatunk Magyarországon. Hivatalos statisztikák szerint a legidősebb állományok 120-130 évesek lehetnek, és a tölgyek törzsei csoportosan nőnek, tehát egy korábbi, jóval idősebb gyökérből sarjadnak.

Ezek a tölgyesek genetikailag kiemelkedő értéket képviselnek, mert a megmaradt idős tölgyfák génjei évszázadokon, évezredeken keresztül bizonyították a túlélőképességüket, így lehet esélyük a klímaváltozás túlélésére, ha vigyázunk rájuk. Sajnos jelenleg a kocsányos tölgyesek a régióban a klíma szárazodása, a talajvízszint csökkenése és állományok fragmentálódása miatt csak nagyon korlátozottan képesek felújulni.

Ezek az idős tölgyesek számos növény, állat és gombafaj kizárólagos élőhelyei az Alföldön.

Az itt található faállomány alatt évezredek alatt kialakult erdőtalaj nagy mennyiségű szerves köt meg, ami a javítja a talaj vízgazdálkodását és nagy mennyiségű széndioxidot köt meg.

Összesen már csak 600 hektár van a Kiskunságban ebből az élőhelyből. Az itt élő, akár 250 éve folytonosan fennmaradt tölgyesek megóvásával megakadályozhatnánk a régió biodiverzitásának drasztikus csökkenését, vagyis sok erdei növény és állatfaj kipusztulását az Alföld területéről.

A podcast résztvevői:

Dr. Rédei Tamás, tudományos munkatárs – HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, Durvaléptékű Vegetációökológiai Kutatócsoport

Takács Ádám – szerkesztő, riporter