Miért olyan nehéz nőként asszertívnek lenni? És valóban megold mindent, ha megtanulunk kiállni magunkért?

Hányszor hallottad már a jó szándékú tanácsot: „Csak legyélasszertívabb!”? De mi történik akkor, amikor megpróbálod a tankönyvi négy lépést alkalmazni a családban, az autóban ülve, vagy épp a felújítást végző mesteremberekkel szemben?

Ebben a részben megkérdőjelezzük a hagyományos maszkulin asszertivitás modellt. Áttekintjük a fogalom gyökereit a 20. századi lélektantól a nőmozgalmakig, rávilágítunk a nőket sújtó kettős mércére, és bemutatjuk a relációs, kapcsolati fókuszú női önérvényesítést.

Megtudhatod, mi az a nélkülözhetetlen nulladik lépés, ami abban segít, hogy önmagadhoz hűen, a kapcsolataidat is szem előtt tartva képviseld önmagad. Egy egyszerű gyakorlatot is mutatunk, hogy újra felfedezhesd: neked mi esne jól igazán.

Ha gyakran mondod azt, hogy „nekem mindegy”, nehezen mondasz nemet, sokszor mások igényeit helyezed a sajátjaid elé, ez a beszélgetés neked szól.

Kérdéseiteket, téma javaslataitokat ide várjuk: podcast@hosnoutja.hu

Kövess minket Facebookon is: Hősnő Útja.

Amiről még ebben az epizódban szó lesz:

• Miért nem lehet az asszertivitással minden élethelyzetet egyszerűen megoldani?
• Mi történik akkor, amikor már azt sem tudjuk, hogy mi mit szeretnénk?
• Miért olyan nehéz nőként felismerni és kimondani a saját szükségleteinket?
• Mit tud és mit nem tud a klasszikus, négylépéses asszertív kommunikációs modell?
• Miért szükséges a másik ember együttműködése ahhoz, hogy az asszertív kommunikáció valóban működjön?
• Hogyan kapcsolódott össze történetileg az asszertivitás a nők társadalmi megerősödésével?
• Miért nem fair egyszerűen azt mondani egy nőnek: "Máskor állj ki jobban magadért!"
• Miért kaphat egy asszertív nő más társadalmi megítélést, mint egy hasonlóan viselkedő férfi?
• Milyen alapvető jogaink vannak az önérvényesítésben?
• Miért lehet a női önérvényesítés „nulladik lépése” az, hogy egyáltalán elhiggyük: jogunk van ahhoz, amit szeretnénk?
• Mit jelent a kapcsolati fókuszú, vagyis relációs asszertivitás?
• Lehet-e a női alkalmazkodás mögött nem gyengeség, hanem női bölcsesség és stratégiai gondolkodás?

A sorozatnézés, a hírfolyam végtelen pörgetése vagy a kényszeres takarítás valódi kikapcsolódás, vagy csak menekülés a saját belső világunk elől?

Ebben az adásban egy rendkívül gyakori, mégis ritkán felismert állapotot járunk körül: a funkcionális lefagyást. Kívülről teljesítünk, menedzseljük a családot, vezetjük a háztartást, ellátunk minden feladatot – miközben belül tompává válunk, és szinte mindig fáradtak vagyunk.

Megvizsgáljuk, milyen hamis üzemanyagokkal hajtjuk magunkat (koffein, stressz, túlagyalás, halogatás), és miért olyan nehéz egyszerűen megállni anélkül, hogy ránk törnének az elfojtott, nehéz érzések.

A cél nem az önhibáztatás, hanem a kíváncsiság: mire lenne valójában szükséged?

Az epizód végén egy egyszerű, néhány perces gyakorlatot is mutatunk, amely az érzékszerveken keresztül segít visszatérni a jelenbe, és biztonságérzetet teremteni a mindennapokban.

Ha úgy érzed, hogy pihensz, mégsem töltődsz fel, ez az adás segít megérteni, miért – és mit tehetsz helyette.

Kérdéseiteket, téma javaslataitokat ide várjuk: podcast@hosnoutja.hu

Kövess minket Facebookon is: Hősnő Útja.

Iratkozz fel a csatornára, és tarts velünk a Hősnő Útján!

Amiről még ebben az epizódban szó lesz:

• Mi a funkcionális lefagyás, és miért nem gyengeség vagy lustaság?
• Miért nem valódi pihenés a sorozatnézés, a szkrollozás vagy a takarítás, ha közben menekülünk saját érzéseink elől?
• Miért lehet ijesztő egyszerűen csak megállni és befelé figyelni?
• Hogyan nehezítheti a kikapcsolódást a megfelelési kényszer, a perfekcionizmus és az önmagunkkal szembeni túlzott elvárás?
• Hogyan próbálunk mesterségesen energiát teremteni kávéval, cukorral, izgalommal, halogatással vagy túlpörgéssel?
• Miért adhat rövid távú energiát a stressz, és miért érezhetjük magunkat utána még kimerültebbnek?
• Miért lehet nehéz érzéseket megélni, amikor folyamatosan teljesítenünk kell?
• Hogyan segíthet egy lassú mozdulat, egy sóhajtás, egy kellemes érzet, egy biztonságos kapcsolat vagy akár egy puha takaró?

Ismerős az érzés, amikor végre leülhetnél egy kicsit, deazonnal megszólal a belső hang: "Még a mosógépet gyorsanelindítom." "Két sürgős emailre még válaszolok." "Olyanjó lesz majd pihenni, amikor mindent elvégeztem.” Csakhogy a teendők listája soha nem ér véget!

Miért olyan nehéz megengedni magunknak a valódi pihenést - bűntudat nélkül?

Sok nő számára a pihenés nem egyszerűen idő kérdése. Hiábatudjuk fejben, hogy szükségünk lenne rá, amikor végre leülünk, az agyunk tovább pörög, felugrunk valamiért, dolgozni kezdünk, vagy egyszerűen képtelenek vagyunk igazán ellazulni.

Ebben az adásban arról beszélgetünk, hogy miért válhat afolyamatos teljesítés, készenlét és pörgés függőséget okozó állapottá, és miért lehet furcsa módon még a stressz is biztonságosabb érzés, mint a nyugalom.

Végül, a hétköznapokban is alkalmazható gyakorlatokat mutatunk, amelyekkel apró lépésekben taníthatod az idegrendszeredet arra, hogy biztonságos megállni.

Mert lehet, hogy nem az a baj, hogy nem tudsz pihenni. Lehet, hogy egyszerűen túl sokáig kellett készenlétben lenned.

Hallgass minket, ha te is sokszor azt érzed: "Még van egy csomó dolgom, nem állhatok meg!"

Kérdéseiteket, téma javaslataitokat ide várjuk: podcast@hosnoutja.hu

Kövess minket Facebookon is: Hősnő Útja.

Amiről még ebben az epizódban szó lesz:

• Miért esik olyan jól a folyamatos pörgés a testünknek, ésmiért jutalmazza ezt a társadalom?
• Miért hiszi azt az agyunk, hogy a megállás egyenlő aveszéllyel?
• Gyerekkori minták, amelyek elhitetik velünk, hogy a szeretetet és az elismerést csak teljesítéssel érdemelhetjük ki.
• Miért ugrálnak fel a nők az ebédlőasztaltól ahelyett, hogy megérkeznének a pillanatba?
• Hogyan fedi el a rohanás a fáradtságot, szomorúságot és szorongást.
• Hogyan szabjuk a teendőinket és a feltöltődés formáit a női test természetes ritmusához?
• Miért nem újabb módszerekre, hanem a belső és külsőbiztonság megteremtésére van szükségünk az ellazuláshoz?