Ismerős az éjszakákba nyúló belső monológ és a rágódás, amikor igazságtalanság ér? Újra és újra elmeséled a barátnőidnek az elmúlt napok sérelmeit - nem a megoldást keresve, hanem dühösen panaszkodva?

Ebben az epizódban egy különös, mégis felszabadító nézőpontból beszélgetünk arról, mi történik velünk, amikor a munkahelyi, családi vagy baráti közösségben azt érezzük: nem számítunk, nincs beleszólásunk - mégis nekünk kell alkalmazkodnunk.

Lehet, hogy ilyenkor nem egyetlen emberrel van dolgunk, hanem magával a rendszerrel?

A beszélgetésben megszületik a "fekete lyuk" metaforája: egy olyan rendszer képe, ami a figyelmünkből, érzelmeinkből, félelmeinkből, megfelelési vágyunkból és odatartozási igényünkből táplálkozik. Ezért mindent megtesz azért, hogy mi is beálljunk a sorba és az ő szabályai szerint éljünk.

Vajon mi történik, ha nem harcolunk tovább a rendszerrel, hanem egyszerűen nem adjuk neki többé az energiánkat?

A konkrét kilépési lehetőségekről a következő részben beszélünk.

Kérdéseiteket, téma javaslataitokat ide várjuk: podcast@hosnoutja.hu

Amiről ebben az epizódban még szó lesz:

• Hogyan csúsznak át a partnerségre épülő kapcsolatok alá-fölé rendeltségen alapuló hatalmi dinamikába?
• Miért érdemes önálló, energiát elszívó entitásként tekinteni a patriarchátusra és a mérgező intézményekre a személyes sértettség helyett?
• Hogyan adunk érzelmi energiát egy helyzetnek azzal, hogy fejben folyamatosan újrajátsszuk?
• Hogyan lesz a jó kislány alkalmazkodásából felnőttként is megfelelési kényszer?
• A STOP technika: Hogyan állítsd meg a mentális rágódást az érzelmi energia tudatos megtartásával?
• Miért olyan nehéz kimondani: "Nekem is vannak feltételeim és szükségleteim"?
• Mi az egyetlen valódi kiút a mérgező rendszerekből?