Antiszemitizmus, identitás, Izrael – Diskurzusok október 7 után

A HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének kutatása.

Izrael Irán ellen indított támadása az elmúlt napokban háttérbe szorította a gázai háború és a túszok ügyét. Ugyanakkor a sajtóban az október 7-i terrortámadás óta megfigyelhető antiszemita és Izrael-ellenes beszédmód továbbra is jelen van.

Ebben a kontextusban különösen fontos vizsgálni, milyen vélemények és viták alakultak ki, illetve alakulnak ki jelenleg is a különböző nyilvános platformokon. Ezzel a kérdéssel foglalkoztak a Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének kutatói – Gerő Márton, Surányi Ráchel és Félix Anikó –, akik az október 7-i támadást követő 100 nap során elemezték a magyarországi zsidó nyilvánosság diskurzusait, valamint nyomon követték az események nyomán kibontakozó háborús párbeszédet.

A kutatás során kvantitatív és kvalitatív módszerekkel vizsgálták a zsidó közösségi felületeken megjelenő online tartalmakat, valamint interjúkat készítettek a közösség meghatározó szereplőivel.

A vizsgálat kitért a magyar zsidó médiumok, vallási és civil szervezetek diskurzusaira is: arra, hogyan írnak október 7-ről és a háborúról, milyen témákat tárgyalnak ennek kapcsán, valamint hogyan jelenik meg az izraeli helyzet a sajtó tükrében.

Legújabb podcastadásunkban Surányi Ráchellel és Gerő Mártonnal beszéljük meg a kutatás részleteit, Rózsa Péter vitavezetésével.

A korábbi adásaink itt nézhetők meg:

Apaminták az Ősatyáktól a Kamaszokig

Az elmúlt hónapokban óriási visszhangot váltott ki világszerte a Kamaszok című film. A minisorozat mellbevágó őszinteséggel mutatja be a mai kor tinédzsereinek laikus szemmel nehezen érthető világát, a szülő-gyermek kapcsolatok törékenységét, és világít rá a velünk élő virtuális világ veszélyeire.

A judaizmus karakterét alapvetően határozták és határozzák meg az Ősatyák, – Ábrahám, Izsák, és Jákob- történetei, példázatai. A bibliai apafigurák modellként szolgálhatnak nemcsak a monoteista vallások követőinek, hanem azoknak a szülőknek is, akik kapaszkodókat keresnek értékvesztett világunkban.

Hogyan változtak a szülői szerepek az évszázadok alatt?
Milyen válaszokat kaphatunk a Tórából a mai kor neveléssel kapcsolatos, vagy éppen családi problémáira?
Esendőség és apaszerep.

Mózes és Rosa Luxemburg. Funkcionális családok és kapitalizmuskritika.

A Mazsihisz podcast stúdiójában Zeitler Ádámmal, a Lauder Javne Iskola igazgatójával, rabbijelölttel, valamint Szél Dávid pszichológussal, íróval Singer Dávid műsorvezető beszélgetett.

Zsidó iskolák Magyarországon: vallás, kultúra, oktatás

Magyarországon nagyon kevés zsidó él vallásos életet, ha csak az aktív vallásgyakorló családok gyerekei járnának zsidó iskolákba, valószínűleg kevés osztályteremre lenne szükség.

Szerencsére sok nem vallásos magyar zsidó is éppen abban a reményben íratja be gyermekét a Scheiber Sándor Általános Iskola és Gimnáziumba, vagy a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskolába, hogy kapcsolatba kerüljön a zsidó hagyományokkal, kultúrával és vallással. Sőt, nem zsidó szülők közül is sokan szívesen választják ezeket az intézményeket. Felmerül a kérdés: egy olyan alapítványi intézmény, mint a Lauder, vagy a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) fenntartása alatt működő Scheiber, milyen arányban legyen vallásos és milyen mértékben világi?

A Lauder esetében az a kérdés, hogy mint alapvetően világi iskola, milyen mértékben emelje be a vallást az oktatásba; míg a hitközségi fenntartású Scheibernél épp fordított a helyzet: mint vallásos iskola, mennyiben lehet (vagy legyen) világi is. Különösen figyelemre méltó, hogy a Scheiber alapító okirata szerint az intézmény nyitott: nincsenek kizárólagos felekezeti vagy etnikai szempontok, és szívesen fogad olyan tanulókat is, akik más intézményekbe nehezen illeszkednek be, vagy nehezen kezelhetők.

A Lauder élére július 1-jével új igazgató lép: Zeitler Ádám, aki a korábbiakhoz képest erősebb, mélyebb vallási jelleget kíván kialakítani a világi tanrend mellett. A Scheiber vezető rabbija, Darvas István pedig – a már megkezdett munka folytatásaként – az iskola vezetésével együtt a sokszínűség megőrzése mellett nagyobb hangsúlyt szeretne helyezni a vallási ismeretekre és a vallásgyakorlásra. Erről beszélgettünk velük aktuális podcast-adásunkban.

🎧 Hallgassa meg most! Műsorvezető: Rózsa Péter

Ez volt Gábor Marianne festőművész kedvenc mondása. 1917-ben született zsidó, nagypolgári családban. Édesapja az irodalomtörténész és műfordító Gábor Ignác volt. Pályája a harmincas évek végén indult, útját kezdetben Berény Róbert és Szőnyi István egyengette. Rendkívüli tehetség, a ’30-as években képei már a legjelentősebb tárlatokon szerepelnek.

A sikersorozat a vészkorszakig tart, 1944-ben férje, a neves költő, újságíró Rónai Mihály András egész családja Marianne-nak pedig az édesapja a Liszt Ferenc téri, nyilas tömeggyilkosság áldozata lesz. A háború után a kommunista rendszerben polgári származása miatt mellőzik, de az ’50-es évek második felétől ismét kiállíthat és már nem csak itthon, hanem többek között Franciaországban és Olaszországban is, ahol, nagy sikerei voltak. Az egyik festményéhez 1966-ban az olasz költőfejedelem, Diego Valeri írt verset, két önarcképét pedig állandó gyűjteményébe kérte a firenzei Uffizi. 1977-ben − pályájának betetőzéseként − 1046 alkotását bemutató retrospektív kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában.

Később, egészen 2014-ben bekövetkezett haláláig munkáit elsősorban a holokauszt és a zsidó sors ábrázolásának szentelte. Ezekből állította össze a 2025. május 12-én, a mátészalkai Szatmári Múzeumban megnyitott tárlat anyagát a művésznő hagyatékát kezelő Monori Marika kulturális menedzser és a munkáját segítő Szigethy Emma újságíró.

E gazdag és a családi tragédiák ellenére mindvégig az élet szépségeiben való hitét megőrző alkotó munkásságról beszélgetünk a Mazsihisz podcast mostani felvételén. A műsorvezető: Rózsa Péter.

Gyerekkorában mindig a nagymajája íróasztalán látta az a ceruzacsonkot, amiről később megtudta, ezzel íródtak 1945 februárja és májusa között Breslauban a lágernapló befejező sorai. Galló Olga ugyanis több haláltábort megjárva, ott – a mai Wroclavban – több kényszermunkással együtt megszökött, és az erődváros ostromát egy búvóhelyen élte át.

Deportálása kezdetétől írt, sokszor napi ételadagját cserélte egy-egy félig elhasznált ceruzára, de egy napot sem akart kihagyni. Életben maradt, de utána jó húsz évig hozzá sem nyúlt e jegyzetekhez, a ceruzát sem vette kezébe és nem is engedte unokájának, hogy ezzel rajzoljon, pedig mindig erre vágyott.

Galló Olga a Népszava nagyreményű újságírója volt 1944-ig, majd alig 30 évesen deportálták. A holokauszt traumája következtében elvesztette szépírói tehetségét, és jó húsz év telt el, mire elővette a jegyzeteket, és eldöntötte, hogy az utókornak mindenképpen meg kell ismernie az általa megörökített poklot. Egyetlen kiadó sem vállalta azonban a megjelenést, kínos magyarázkodásokkal szembesült, végül magánkiadásban egy rövidített változatot készített 1978-ban.

A nagymama halála után ismét húsz év telt el, amikor Fullajtár Andrea elhatározta, hogy ennek és a kiadókkal történt levélcsatáknak a felhasználásával Tíz hónap Babilon-ügy címmel kiadja a könyvet, amiből megszületett a színházi előadás, amiben egyszerre alakítja nagymamáját, önmagát és a fegyelmezett narrátort.

A Gólem színházi produkció, alkotói Andrea mellett Solt Róbert dramaturg és Borgula András rendező áprilisban elnyerte a Kortárs Magyar Dráma-díj Különdíját. Erről a hosszú történetről beszélgett Rózsa Péter a színésznővel a bemutató után.

Könnyű volt az iskolatáska – annyira, hogy szinte nem is vitte magával. Felszerelés nélkül járta végig az általános és középiskolát, mert amit egyszer hallott vagy olvasott, azt azonnal megjegyezte.

A nagymamája egy héttel a 13. születésnapja előtt vitte el a rabbihoz, hogy felkészítse a bar micvára – amiről addig nem is hallott. Mégis felkészült: a heti szakaszt pontozott írásból olvasta fel hibátlanul, a zsúfolásig megtelt Hunyadi téri zsinagógában pedig tapsvihar fogadta.

Arató András felnőttként hamar az ország legismertebb, és egyben legfiatalabb DJ-je lett. A közönség csak úgy ismeri: a Showvivő. 1976 óta tartja hagyományos bulijait a Goldmark-teremben. Első rajongói ma már talán nyugdíjasok, de a harmadik generáció is ott táncol minden egyes estén.

A műsorvezető Rózsa Péter és Arató András még a ’80-as években ismerkedtek meg. Régi barátokként most a Mazsihisz podcast stúdiójában idézik fel az emlékezetes Goldmark-bulik hangulatát – és persze a régi idők történeteit is.

Két évtizede a hazai zenei élet meghatározó szereplője, többek között a keményzenei szubkultúra vezető muzsikusa, akinek alapélménye zsidó identitása, amelyet büszkén vállal. Többszörösen díjazott és elismert művészként egyaránt hiteles alkotó a metálzenében, és a tradicionális amerikai folk- és népzenei alapú szólóprodukcióiban.

🎼 Zsidóság, spiritualitás, muzsikuslét, traumafeldolgozás.
🎼 Mitől vonzó a metál közeg?
🎼 Miért döntött úgy, hogy a zeneipar fővárosában vesz fel lemezt?
🎼 Neil Young és Meshuggah.
🎼 Nashville és Budapest.
🎼 Agresszió és állatvédelem.

A Mazsihisz podcast stúdiójában Áron András (Apey) énekes-dalszerző-gitárossal beszélgetett Singer Dávid.

II. Miklós orosz cár 1914-ben csaknem egymillió zsidót telepíttetett Oroszország keleti felére, mert a zsidók a benyomuló Osztrák-Magyar Monarchia hadseregét felszabadítóként fogadták volna. Négy évvel később, a Galíciához közeledő Vörös Hadsereg elől nyugat felé menekülnek a zsidók, ahol szintén nem sok jóra számíthatnak.

A '19-es kommunista rezsim osztályellenségként üldözte a magyar zsidók legjobbjait, akik nélkül a hazai ipar, kereskedelem és szellemi élet sokkal szegényebb lett volna. Egy évvel később a Teleki kormány a győztes hatalmakat Trianonban arról győzködte, hogy Magyarország valóságos kánaán a zsidók számára, miközben Budapesten már a numerus clausust készítették elő. Nyolc évvel később pedig megkezdődött a zsidók fizikai kiszorítása az élet legtöbb területéről. 1941-ben aztán megnyílt az út az első deportálás előtt, amelynek vége Kamenyec-Podolszk pokla lett. A holokauszt előjátéka?

A kikeresztelkedésekben, az állampolgársági igazolások megszerzésében bízók nem tudhatták, mi lesz mindennek a vége. Számtalan kísérlet történt, hogy a zsidók elkerüljék az üldöztetést, a kitoloncolást vagy később a gettósítást és a haláltáborba hurcolást. Aki át- illetve túlélte, csupán e legsötétebb korszak egy-egy pillanatát láthatta, és a nagy egészről az utókor is csak hosszú évekkel később alkotott képet. Ma sem teljes, ma sem befejezett ez a történelmi pannó.

Stark Tamás történész a Hosszú út az első magyarországi deportáláshoz című könyvében egy újabb, jelentős részletet illeszt ehhez a képhez. Ennek egyes részleteiről beszélgettünk a Mazsihisz legfrissebb podcast adásában.