Amikor egy elsőéves egyetemista nyakig sárosan, 1500 csemetével és egy ásóval a kezében megkérdezi, hogy „mi a túrót kell nekünk itt csinálni?”, valami fontos dolog zajlik. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem – a MOME – az elmúlt években komolyan nekiállt annak, hogy a fenntarthatóság a mindennapok egyik fókuszpontjává váljon az intézmény és hallgatók számára. Ennek kerete a MOME Zero program, amely 2030-ra a teljes karbonsemlegességet tűzte ki célul, de valójában ennél jóval többről szól. Vendégem Barcza Dániel egyetemi tanár, a MOME Fenntarthatósági Irodájának vezetője.

Vendégemmel arról beszélgetünk, hogy miért ültet erdőt egy dizájnegyetem, hogyan fér meg 300 ezer méh egy campus parkjában, és a cselekvés miként oldhatja a Z-generáció klímaszorongását. Szó esik arról is, hogy egy termék ökológiai lábnyomának nagyjából 80 százaléka a tervezési szakaszban hozott döntések mentén dől el, melynek fényében kulcsfontosságú, hogy a dizájnerek hogyan állnak a fenntarthatóság kérdésköréhez.

Ám mindehez nem elegendő az, ha csak elméletben esik szó a fenntarthatóságról. Ahogy vendégem elmondja, ha maga az intézmény nem fenntartható, a hitelesség is elvész. Épp ezért kulcsfontosságú a MOME Zero program. A végső cél pedig az, hogy a program elemein, és persze a tananyagban is szerepet kapó fenntarthatóság fókuszú kurzusokon keresztül a hallgatók olyan szemléletmódot sajátíthatnak el, mely a későbbi munkájukban is visszaköszön.

Az adásban szó esik:

• a hallgatók körében tapasztalható klímaszorongásról és az ökológiai gyászról – és arról, hogyan tudja feloldani ezeket az aktív cselekvés,
• arról, hogyan épül be a fenntarthatóság az oktatásba, és miért kezdik a hallgatók erdőtelepítéssel az első évet,
• a MOME Zero program elemeiről, úgy mint erdőtelepítés, méhészet, közösségi kert, komposztáló, kreatív hulladékbank,
• és a fenntartható fókusszal dolgozó tervezők rendelkezésére álló eszközökről valamint arról, hogy egy tervező hogyan válhat a megoldás részévé.